Az immár második alkalommal megtartott „focis főhajtás” igazán tüzes mérkőzésekkel, örömfocival, és persze a két kiváló újságíró előtti megemlékezés jegyében kedélyes adomázgatással elegyítve zajlott. A mérkőzések sora a címvédő Pusztadaróc és Kaplony összecsapásával kezdődött. A házigazdák magabiztosan hozták a meccset, 3 alkalommal „köszöntek be” az ellenfél kapujába, míg annak nem sikerült erre egyszer sem megfelelnie. A többi csoportmeccs: RMDSZ–Halmi: 3–1; Mikola–Kálmánd: 1–1; Papok–FC Sajtó: 4–3; Kaplony–Halmi: 4–1; Pusztadaróc–RMDSZ: 4–0; Kálmánd–FC Sajtó: 3–0; Mikola–Papok: 3–1; Pusztadaróc–Halmi: 7–0; Kaplony–RMDSZ: 4–0; Mikola–FC Sajtó: 5–1; Kálmánd–Papok: 2–2. A csoportmérkőzéseket követően tehát az A jelzésű négyest Kaplony nyerte 9 ponttal, a második Pusztadaróc lett 6 ponttal, a harmadik az RMDSZ, míg a negyedik Halmi. A B csoportban az első Mikola lett 7 ponttal, a második Kálmánd 5 ponttal, a harmadik a Papok néggyel, míg (óriási meglepetésre az egyesek szerint örökös titkos favoritnak tartott) az FC Sajtó a csoport negyedik helyezettjeként végzett.
Az elődöntők következtek: Kaplony igen szoros mérkőzésen 1–0-ra legyőzte a szomszédos Kálmándot; míg egy indulatokban igencsak túltengő meccset követően Pusztadaróc 3–1-ra diadalmaskodott Mikola ellen. A helyosztók sorát a hetedik helyezésért tartott találkozó nyitotta. A Halmiból érkezők nyertek az FC Sajtó ellen. Az RMDSZ legyőzte 3–1-re a Református Papok csapatát. A kisdöntőben Kálmánd és Mikola találkozott, s utóbbi nyert 2–1-re. A döntőben újrajátszották az első meccset – Kaplony ez alkalommal is nyert, s nem is akármilyen játékkal: 4–0-ra végződött a mérkőzés.
A díjátadás előtt Mosdóczi Vilmos kaplonyi polgármester méltatta mindahány csapat tagságát az odaadásuk okán. Szintén így tett Magyar Lóránd parlamenti képviselő. Mint kifejtette, fontosnak tartja, hogy Fodor István és Romász János újságírókra, barátaira focival is emlékezzenek. A nyertes csapatnak átadták a vándorserleget, míg István és János hozzátartozói emléklapokat adtak a többi csapatnak. A focizást természetesen a várva várt „harmadik félidő” követte, amikor is finom falatok és hűsítő italok mellett lehetett feleleveníteni a megannyi emlékezetes focis pillanatot, és jutott idő arra is, hogy emlékezzünk „Rodrigóra” és „Jani bátyára”. A szervezők ezúton is köszönetet mondanak mindenkinek, aki a segítségükre volt az emléktorna megtartásában. A teljesség igénye nélkül: a kaplonyi önkormányzatnak, a sportcsarnok gondnokának, a különösen ízletes babgulyás elkészítőjének stb.